Túllátni a jeleken

Az év elején jött ki a mozikban M. Night Shyamalan Üveg című alkotása. A filmkritikusok szerint az amerikai rendező újabb filmjeinek már nincs meg az a varázsa, amely még a régebbieknek megvolt. Talán sokaknak még ismerős az 1999-es Hatodik érzék óriási fordulata a film végén, vagy a 2002-ben a mozikba került Jelek sejtelmes és feszültséggel teli jelenetei. Ezek az alkotások a klasszikus hollywoodi korszakot idézik fel, és az emberi lét határhelyzeteinek a kérdéseit is feszegetik.

A Jelek című filmben Mel Gibson volt lelkészt játszik, aki otthagyta hivatását, miután a felesége autóbalesetben meghalt. A tragédia folytán a főszereplő elveszti hitét, és visszavonult életet él gyerekeivel egy pennsylvaniai farmon. A megszokott, csendes mindennapokat azonban az ültetvényen megjelenő rejtélyes gabonakörök zavarják meg. Elfojtott feszültségek törnek a felszínre, ahogyan a megmagyarázhatatlan egyre jobban megingatja a család gyenge lábakon álló nyugalmát.

Nem burkolt módon azt a dilemmát tárja a nézők elé a film, hogy van-e valamiféle hatalom, amely rendezi az élet eseményeit, vagy minden csak esetleges. A film egyik kulcsjelenetében Mel Gibson az öccséhez fordul, és a következőt mondja: „A világ kétféle emberből áll.  Ha valami szerencse éri az első csoportot, az nem csak szerencsét lát vagy véletlen egybeesést, ők jelet is látnak benne. Bizonyítékot, hogy odafönn van valaki, aki vigyázz rájuk. A másik csoport puszta szerencsét lát, örömteli fordulatot.”

De mi a helyzet akkor, ha valami sorscsapás éri az embert? Az annak a jele, hogy „odafönn” nincs senki? Vagy ha van is, akkor nem vigyáz már ránk? Felesége megrázó halála után, Gibson karaktere úgy érzi, hogy senki sem vigyáz ránk, mind egyedül vagyunk. Úgy gondolja, hogy az ilyen érthetetlen tragédiák nem egyeztethetők össze a jóságos Isten létével, ezért hátat fordít mindennek, amiben korábban hitt. Ahogyan a film cselekménye tetőpontjára ér, és az a veszély fenyeget, hogy a főszereplő a fiát is elveszti, a volt lelkész dühösen kifakad, és haragjában – a filmben először – megszólítja Istent, akinek azt mondja: „Gyűlöllek.” Az események végső értelmetlensége azonban egyszer csak átfordul, és a történet minden egyes mozzanata értelmet nyer, még a feleség halála is.

Érdemes egyet-egyet ismét elővenni a régebbi Shyamalan-filmekből, és ilyen szempontból újra végignézve arra figyelni, milyen kérdésekkel szembesítik a nézőt. Mi lesz a halál után? A dolgok csak úgy véletlenszerűen történnek, vagy van valami rendszer mögöttük? Mi értelme van a látszólag értelmetlen tragédiáknak? Mi a megbocsátás jelentősége, hogyan lehet továbblépni? A Jelek arra hív bennünket, hogy saját létünk súlyát helyezzük a mérleg egyik serpenyőjébe annak megfelelően, milyen jelentőséget tulajdonítunk életünk eseményeinek, miközben azt a reménységet ragyogtatja fel, hogy még a legnagyobb tragédiák is Isten kezében vannak.

Marozsák Dániel

(Megjelent a Reformátusok Lapja 2019. június 2-i számában)